A mai társadalom jelentős részét érinti a vetélés kérdése. Biológiai tény, hogy a megfogant terhességek jelentős része korai szakaszban spontán felszívódik vagy megszakad. Sok nő élete során úgy esik át ezen a folyamaton, hogy tudomást sem szerez róla, mivel a menstruáció csupán néhány napot késik, esetleg a megszokottnál kicsit erősebb vagy görcsösebb, így fel sem merül, hogy terhesség állt fenn.
Azonban azok a párok, akik tudatosan babaprojektbe vágnak különösen, ha már hosszabb ideje várnak a sikeres fogantatásra, ezt az élményt már egészen másképp, veszteségként tapasztalják meg. A mai, magas érzékenységű terhességi tesztek már a menstruáció elmaradása előtt vagy annak első napján képesek kimutatni a minimális HCG-szint emelkedést. A pozitív tesztet követő öröm, sokszor azonban hirtelen szakad félbe, amikor kiderül, hogy a magzat fejlődése megállt.
Ilyenkor tesszük fel magunknak a kérdést: miért vetélek el?!
A háttérben szinte mindig összetett biológiai és genetikai folyamatok állnak. Ma azonban a modern diagnosztika segítségével képesek vagyunk fényt deríteni rájuk.A vetélés hátterének felderítésekor a legfontosabb kérdés az, hogy a probléma az embrió genetikai állományában keresendő vagy az anyai befogadó környezetben (a méhben, a hormonrendszerben vagy az immunrendszerben). Az esetek több mint 60-70%-ában a korai vetélést az embrió súlyos, életképtelen kromoszóma rendellenessége okozza. Ez egyfajta természetes szelekciós folyamat, ha a petesejt és a spermium egyesülésekor vagy a legelső osztódásoknál durva genetikai hiba (úgynevezett aneuploidia) lép fel, az embrió fejlődése előbb-utóbb elkerülhetetlenül leáll. Sok pár keresi a beágyazódás előtti genetikai vizsgálat, az úgynevezett PGT-A lehetőségét, amellyel a lombikprogram során még a beültetés előtt ellenőrizni lehetne az embriók kromoszóma készletét. Magyarországon azonban a jelenlegi szigorú jogszabályi háttér miatt a PGT-A rutinszerű elvégzése nem engedélyezett, kizárólag indokolt, súlyos genetikai betegségek hordozása esetén alkalmazható. Emiatt a párok és a nőgyógyászok a beültetés pillanatában nem tudhatják, hogy a méhbe kerülő embrió genetikailag ép és életképes-e.
Ha azonban a legrosszabb bekövetkezik, és a terhesség megáll (missed abortion), a SABSCAN teszt segítségével utólag is pontos választ kaphatunk arra, hogy milyen volt az elvetélt embrió kromoszómaállománya. A vizsgálat nem igényel invazív beavatkozást, kizárólag az anyai vérmintából történik. A méhlepény sejtjeiből ugyanis a terhesség alatt szabad magzati DNS-töredékek jutnak az anyai véráramba. Egyetlen kémcső anyai vérmintából a laboratórium képes ezeket a töredékeket izolálni és újgenerációs szekvenálással feltérképezni az elvetélt embrió kromoszóma készletét. A vérvételt a vetélés fizikai lezajlása vagy a műszeres befejezés (kaparás) előtt kell elvégezni. Emellett a vizsgálat csak a betöltött 7. terhességi héttől és kizárólag egyes terhességek esetén végezhető el megbízhatóan.
Fontos megérteni, hogy minden egyes megfogant embrió genetikailag teljesen egyedi és megismételhetetlen. A SABSCAN teszt eredménye így kizárólag az éppen elvetélt embrióról ad információt. Ha a teszt igazolja a kromoszómahibát, a kezelőorvos tudja, hogy a méh befogadó képességével nem volt probléma, egy véletlenszerű genetikai hiba történt.
Ha a SABSCAN teszt eredménye szerint az elvetélt embrió kromoszóma készletében nem volt kimutatható hiba, a diagnosztikai fókusz azonnal átkerül az anyai és apai oldalra.
Felmerül a kérdés: Ha az embrió életképes és egészséges volt, miért nem fogadta be vagy miért lökte ki az anyai méh?
Ilyenkor lép be a képbe a reproduktív immunológia egyik legfontosabb területe, az anyai immunrendszer és az embrió közötti immunológiai összeférhetetlenség vizsgálata. Erre szolgál a KIR teszt és a HLA-C tipizálás, amelyek különállóan vagy együttesen is elvégezhetőek. A vizsgálat eredményéből pontosan kirajzolódik az anyai immunrendszer és a magzat közötti kapcsolat dinamikája. Ha igazolódik az immunológiai összeférhetetlenség, a következő beültetésnél vagy spontán próbálkozásnál speciális immunmoduláns kezeléseket alkalmazhatunk.
A KIR tesztből megtudjuk, hogy az anyai ölősejtek milyen típusúak, de azt nem, hogy mennyi van belőlük a méhben. A méhnyálkahártyából vett szövetminta elemzésével pontosan meghatározható az uNK sejtek százalékos aránya. Ha az uNK sejtek száma túl magas, a méh helyi környezete túl agresszívvá válik, és egyszerűen kilöki az embriót. Ha az arányuk túl alacsony, a méhlepény erei nem kapnak elég stimulációt a növekedéshez. Vizsgálható a CD16 felszíni receptor, amely a citotoxikus, azaz a sejtelhalást, pusztítást végző immunsejtekre jellemző. Normál, egészséges méhnyálkahártyában a CD16+ sejtek aránya rendkívül alacsony (szinte elhanyagolható), mivel a méhnek a befogadásra, nem pedig a védekezésre kell koncentrálnia. A CD16+ sejtek nem az erek építését segítik, hanem aktív immunválaszt indítanak. Az apai antigéneket hordozó embriót idegentestként azonosítják, és direkt sejtpusztító hatásukkal elpusztítják. Továbbá vizsgálható a CD138 plazmasejtek száma is. A plazmasejtek olyan immunsejtek, amelyek antitesteket termelnek egy elhúzódó, krónikus fertőzésre reagálva. Egészséges méhnyálkahártyában egyetlen egy CD138+ plazmasejt sem szabadna, hogy jelen legyen.
A vetélés fájdalmas és embert próbáló tapasztalat. A modern diagnosztikai eszközök, mint a vetélés okát tisztázó SABSCAN teszt és az anyai-apai összeférhetetlenséget vizsgáló KIR és HLA-C tesztek segítenek lebontani a falakat. Ezek a vizsgálatok egyértelmű, tudományosan megalapozott terápiás tervet adnak a kezelőorvos kezébe. Ne maradjon egyedül a kérdéseivel! Forduljon hozzánk bizalommal, és tegyük meg együtt a legfontosabb lépéseket a következő, immár sikeres és boldog terhesség felé.