Az emberi immunrendszer legfontosabb feladata, hogy a számára idegen sejteket felismerje, és elpusztítsa a saját szervezetének védelme érdekében. Az embrió ilyen szempontból rendkívül érdekes sejtcsoportosulás, hiszen „semi-allogénnek” („félidegen”) minősül, ugyanis felületén részben az apától, részben az anyától származó fehérjemolekulák találhatók (HLA-C). A nyálkahártyában található NK sejtek (uNK sejtek, uterus eredetű természetes ölő sejtek) feladata, hogy az „idegent” felismerjék, és ártalmatlanítsák. Az uNK sejtek a felületükön található KIR receptorokkal (Killer Immunoglobulin-like Receptor) kapcsolódnak az embrió felületén lévő HLA-C molekulákhoz. Az uNK sejtek, és az embrió kapcsolata befolyásolja az embrió megtapadását, beágyazódását, tehát az alkalmazott megtermékenyítési eljárás sikerét. Bizonyos KIR-HLA-C konstelláció esetén a beágyazódás nem megy végbe.
Mi a teszt célja?
A kívánt terhesség számos tényező függvénye: az embrió „minőségétől”, a méhnyálkahártya állapotától, mesterséges eljárások esetén a technikai feltételektől. Függ továbbá a befogadó anyai szervezet és az embrió között kialakuló immunológiai kapcsolattól is. Az anyai immunotolerancia azokon a kapcsolatokon keresztül alakul ki, amelyek a méhnyálkahártyában jelenlévő NK sejtek (uNK, uterus eredetű természetes ölő sejtek) és az embrió között alakul ki. Az uNK sejtek a felületükön található KIR receptorokon keresztül ismerik fel az embriót. A receptorok úgy működnek, mint egy kapcsoló: vagy aktiválják az NK sejteket, vagy pedig kikapcsolják őket. Ezek a receptorok az embrió felületén található HLA-C nevű fehérjemolekulákon keresztül kapcsolódnak az embrióhoz. A HLA-C rendszer egyik fele a biológiai apától, másik fele a biológiai anyától származik. Mind a KIR receptoroknak, mind pedig a HLA-C rendszernek több alcsoportja létezik. Leegyszerűsítve KIR A, és KIR B, illetve HLA-C1 illetve HLA-C2 alcsoportok léteznek. Mivel mind a négy alcsoport „kialakításában” részt vesz az anya, és az apa, így az alábbi genetikai kombinációk lehetségesek: KIR-AA, BB, és AB, illetve HLA-C1C1, C2C2, és C1C2. Számos tanulmány bizonyítja (Ld: szakirodalom), hogy a két rendszer bizonyos együttállása esetén az embrió nagy valószínűséggel nem tud beágyazódni. A legvalószínűbb kilökődés akkor következik be, ha:
- az anya KIR-AA típusú,
- a HLA-C rendszer egyik tagja C2 (akár anyai, akár apai eredetű lehet)
- C2C2 esetében a rizikó magasabb (ld: ábra)
A teszt célja, hogy genetikai tipizálás (genotyping) segítségével megmutassa, hogy az anyai szervezet nagy valószínűséggel be tudja-e fogadni az embriót, avagy nem.
Mire lehet használni az eredményeket?
- A teszt segítségével ki lehet mutatni az ismétlődő vetélés (RPL), vagy a beágyazódási hiba (RIF) okát,
- Segít eldönteni a beültetendő embrió(k) számát,
- Segít megelőzni a várandósság alatti komplikációkat,
- Segít kiválasztani a megfelelő donort (amennyiben nem saját ivarsejttel történik az IVF)
Hogyan végezzük a tesztet?
A teszt vérmintából végezhető, nem igényel speciális beavatkozást. Szükség van mind az anyai, mind pedig az apai vérmintára (4 ml). A levett mintából a laborban DNS-t vonnak ki, és PCR segítségével tipizálják a KIR-HLA-C kapcsolatot.
Mit lehet tenni, ha a pár immunológiailag nem kompatibilis?
Inkompatibilitás esetén az az alábbiak megfontolása javasolt:
- Egy embrió beültetése (Single Embrió Transfer, SET) javasolt, hogy a fellépő immun reakció mértékét csökkentsük,
- Immun moduláló kezelések használata javasolt,
- Donor ivarsejtek használata előtt (petesejt, vagy/és spermium) érdemes elvégeztetni a tesztet, és figyelembe venni a megfelelő donor kiválasztásánál
Kinek javasolt elvégeztetni az KIR-HLA-C genotipizálás tesztet?
- Legalább három megismételt, sikertelen IVF kezelés esetén, amikor a visszaültetett embrió nem tudott beágyazódni a méhnyálkahártyába;
- Legalább három spontán vetélés esetén;
