Keretes rész:
5 tény a férfi ivarsejtről:
- A férfiaknak is van ciklusok: náluk az ivarsejtek képződése 3 hónapig tart
- A spermium lényegében „csak” DNS-t és enzimeket hordoz. Az enzimek segítségével jut be a petesejtbe
- A spermiumok kromoszóma száma éppen fele az emberre jellemző kromoszóma számnak (2N = 46)
- Vannak „fiú” spermiumok, és vannak „lány” spermiumok. Előbbiek Y kromoszómát hordoznak, utóbbiak X-et.
- A spermiumok rendkívül sérülékenyek
A férfi ivarsejt (spermium) szerkezete és képződése
A férfi részéről az élet továbbvitele a spermium jelenlétéhez kötött. Spermiumokat először Antoni van Leewenhoek (1632-1723) figyelt meg a maga által készített mikroszkóp segítségével 1677-ben. Azt feltételezte, hogy minden egyes spermium egy teljesen kifejlődött állatkát tartalmaz. A későbbi kutatások persze tisztázták a spermiumok valódi szerepét a megtermékenyítésben.
Az önálló mozgásra képes hímivarsejt nagysága átlagosan 50-60 µm, alakja áramvonalas, fejből, nyakból, testből és farokrészból áll. A fejben a sejtmag és az akroszóma (benne a petesejt burkának a penetrációjához szükséges akroszomális enzimek), a nyakban a mozgásközpont, a farokban pedig a mozgás kivitelezéséhez szükséges tengelyfonál található (ld: 1. ábra). A hímivarsejt természetes környezete az ondó (ejakulátum), amely alakos elemekből (spermiumok, elősejtek) és spermaplazmából áll. Végső, érett formáját a spermium egy fejlődési folyamat (spermatogenezis) során nyeri el, amely az emberben 74±4 napig tart. Az érés befejeztével a spermiumok a mellékherébe kerülnek, ahol két hétig tart az utóérés folyamata. A spermatogenezis során a kromoszómaállomány megfeleződik, így a spermiumok a testi sejtek kromoszómáinak a felével (1N = 23) rendelkeznek. Az emberre jellemző kromoszóma szám (2N = 46) a petesejttel történő egyesülés során áll vissza.
- Ábra. A spermium felépítése
A spermiumok a here kanyarulatos csatornácskáinak csírahámjában termelődnek, majd a mellékherében tárolódnak és érnek. Ezt követően jutnak az ondóvezetékbe, amely az ondómirigy kivezető csövével egyesülve, a prosztata kivezető csöveivel együtt, az ondódombon nyílnak a húgycsőbe. A húgycső és a pénisz az ejakulátum deponálásában kap fontos szerepet.
Az ejakulátum térfogatát a prosztata és ondómirigy szekréciós tevékenysége határozza meg. Ezeknek a szekrétumoknak további fontos szerep jut az ondó kémhatásának (prosztata szekrétum-savas, ondómirigy-bázikus) kialakításában és a spermiummozgás főenergia forrását jelentő fruktóz és a spermium számára létfontosságú anyagok (fehérjék, aminosavak, citromsav, inozit, prosztaglandinok, savanyú foszfatáz, cink) létrehozásában. Az ondó változása, pl. térfogat csökkenése, tehát szervi alul működést jelezve, diagnosztikus értékű lehet.
A here 2 fő funkciója a spermium és a férfihormon (tesztoszteron) termelés. A hereműködés szabályozása központi idegrendszeri irányítás alatt áll, és az agykéreg-hipotalamusz-hipofízis- here tengelyen keresztül történik.
A here stimulálása kettős funkciójának megfelelő, az LH az intersticiális Leydig sejtek stimulálásával a tesztonteronprodukciót, az FSH a csírahámban folyó spermatogenezist irányítja. A tesztoszteron a célszervekben hatékony dihidrotesztoszteronná alakulva fejti ki hatását. Ezt az átalakulást a prolaktin gátolja, így érthető a hyperpolactinaemia meddőségben vagy férfi szexuális aktívitás csökkenésében játszott szerepe.
Ha a szabályozórendszer működése zavartalan, a here ép és funkciói megtartottak, az ondó után átjárhatóak, a spermium számára a miliő összetétele megfelelő – a nemzőképesség fertilitási feltételei megvannak.
Ha bármilyen károsodás következtében a fenti feltételek nem jönnek létre, vagy előnytelenül megváltoznak, nemzőképességi zavar alakulhat ki. Mivel az andrológia legfontosabb kérdése a férfi szerepe a humán reprodukcióban, a fertilitási zavarok vizsgálata alap andrológiai tevékenységnek számít.
