A tartalomról röviden:
- A férfiak meddősége nem vezethető vissza egyetlen okra
- A környezetszennyezés az egyik vezető ok
- A szennyező molekulák a hormonrendszerünket befolyásolják
- Bizonyos vegyületek már magzati korban is károsan hatnak
- Majdnem minden háztartási termékben, vízben vagy élelmiszerben is megtalálhatók
A férfimeddőség lehetséges okai
Az kutatók úgy látják, hogy növekvő trend tapasztalható a hererák (TGC), és egyéb reproduktív szervi betegségek előfordulásában, ezzel párhuzamosan pedig csökkenő trend érzékelhető a tesztoszteron szintben, valamint a spermium koncentrációban. Ezen eltéréseknek közösek a rizikó faktorai, valamint ugyanakkor egymás rizikó faktorai is egyben. A leírtakat együttesen egy olyan eltérés okozza, amit TDS-nek (Tesztikuláris Diszgenezis Szindróma) neveztek el, és feltételezett oka a magzati életben a here fejlődési folyamatát befolyásoló tényező(k). A TDS etiológiája nem tisztázott, de gyors elterjedése azt jelzi, hogy inkább környezeti, valamint életstílusbéli okai vannak, semmint genetikai okai.
Környezeti okok
A környezetszennyezést, amit az emberiség okoz, gyakran hivatkozzuk, de alig teszünk ellene. Jelen esetben a TDS egyik lehetséges okát a környezetben található, és egyre növekvő mértékben jelenlévő endokrin rendszert hátrányosan befolyásoló kémiai vegyületekben (EDC, Endocrin Disrupting Chemicals) találjuk meg. A WHO definíciója szerint az EDC-k olyan vegyületek, amelyek az endokrin rendszer egy vagy több funkcióját megváltoztatják, következésképpen hátrányos egészségügyi hatással bírnak magára az élőlényre, illetve az élőlény utódaira.
Állatkísérletek bizonyítják, hogy az EDC-k adagolása hátrányosan befolyásolja a hímek reproduktív szerveinek funkcióját. Az olyan vadon élő állatok, amelyeket EDC hatásnak tettek ki, szintén abnormális reproduktív fejlődést mutattak.
Az EDC-ként azonosított vegyületek száma egyre nő, és megtalálhatók majdnem minden háztartási termékben, illetve élelmiszerben. Néhány példa, a teljesség igénye nélkül: ftalátok találhatók az élelmiszerek csomagolóanyagaiban, kozmetikumokban, műanyagokban; parabének a konzerválószerekben, és a kozmetikumokban; peszticidek az élelmiszerekben; biszfenolok a palackozott vizekben és az élelmiszerekben.
A hatásmechanizmusok vegyületekként különböznek. Néhány példa: bizonyos EDC-k androgén receptorokhoz (AR) tudnak kötődni, így anti-androgén hatással bírnak (pl: peszticidek). Mások a magzat heréjében lezajló androgén bioszintézist gátolják (pl: ftalátok). Vannak olyan EDC-k, amelyek hatásukban hasonlóan működnek, mint az ösztrogének (pl: biszfenol A). Bizonyos EDC-k hatása többrétegű. Például némely fungicid kötődik az AR-hoz, és ezzel párhuzamosan gátolják az androgének szintézisét a magzatban.
Potenciális EDC-k bizonyos fájdalomcsillapítók is. Nemrég az ibufrofen-ről bizonyosodott be, hogy negatívan befolyásolja a tesztoszteron szintet szelektív transzkripciós represszió útján, így közvetve rontja a spermaképet.
Visszatérve a dán-finn spermakép közötti különbségre (ld: korábbi blog), az elemzések kimutatták, hogy a dán anyatejben magasabb az EDC-k szintje, mint a finn-ben.
Habár elegendő bizonyítékunk van arra, hogy az EDC-k jelenléte a magzati életben, illetve a születés után is hatással bír a reproduktív szervek működésére, egyedül ezeket a vegyületeket hibáztatni a spermakép romlásért hiba lenne. Vannak egyéb tényezők is.
