Miről lesz szó?
- A spermiumok képződését nagyrészt, de nemcsak, az Y kromoszómán található gének szabályozzák
- Az Y kromoszómán található működő gének száma folyamatosan csökken
- Már több, mint 500 génről mutatták ki, hogy szerepet játszik a spermiumok képződésében
- A gének akár már embrió korban is sérülhetnek (pl: környezeti hatásokra), ami szerepet játszhat a későbbi csökkent nemzőképességben
- Epigenetikai hatások is érik a géneket: megváltozhat a működésük külső hatásra (génexpresszió) és a működési zavar örökölhető
A férfimeddőség lehetséges okai
Genetikai okok
Jelenleg az a hivatalos álláspont, hogy a spermatogenezis genetikai szabályozása nagyrészt az Y kromoszómán található géneknek köszönhető. Az X kromoszómán található gének spermatogenezist befolyásoló hatásáról a tudásunk hiányos, akárcsak az autoszomális (nem nemi kromoszóma) gének szerepéről. Az Y kromoszóma hosszú karján található az ún. AZF régió (AZoospermia Factor region), amely a férfi terméketlenség legtöbb struktúrális kromoszóma eltéréséért felelős. Az asszisztált reprodukciós technikák (ART), mint például az ICSI (intracitoplazmatikus spermium injekció) vagy a TESE (tesztikuláris spermium extrakció) képesek átlépni az infertilitás természetes gátján, vagyis olyan férfiaknak is lehet gyermeke, akik genetikailag terméketlenek. Ezen technikák használatával növeljük a rizikóját a genetikai eltérések elterjedésének.
Egy új elmélet szerint az egyedi nukleotid polimorfizmusok (SNP, a DNS láncban egyetlen nukleotid megváltozása) önmagukban, vagy más SNP-vel együtt befolyásolják a spermatogenezist. A legrosszabb forgatókönyv szerint akár teljes infertilitást is okozhatnak. Az Új Generációs Szekvenálási technika (NGS, New Generation Sequencing) elterjedésével már több, mint 500 génről kiderült, hogy kisebb, nagyobb szerepet töltenek be a spermatogenezisben.
Számos tanulmány alapján elmondható, hogy a spermiumszám és a normál morfológia szoros kapcsolatban áll a működő gének normális metilációs mintázatával. Epigenetikai hatásokra ez a metilációs mintázat megváltozhat, így befolyással lehet a spermatogenezisre is.
A környezeti hatások azonban közvetlenül vagy közvetve nemcsak a reproduktív szervekre hatnak, hanem epigenetikai úton a genomra is. A metilációs mintázat megváltoztatása útján a génexpresszió szintjén egyrészt befolyásolhatják az adott egyed reprodukciós képességét, másrészt pedig az egyed tovább tudja örökíteni a megváltozott génműködést.
A 300 millió éves Y kromoszóma rendkívül sérülékeny, a kezdeti 1600 génről mára mintegy 50 gént hordoz. Ez optimális esetben is millió évente 5 gén eliminálódását jelenti. A maradék 50 gén fele vesz részt a spermatogenezis szabályozásában, vagyis kisebb-nagyobb zavarok bármikor bekövetkezhetnek. Mivel a genetikai terméketlenség (AZF mikrodeléciók) nem örökölhető, így ezek a hibák az egyén élete során, már embrió szinten jönnek létre exogén hatásra. A mikrodeléciókat ART-val lehet átadni a következő nemzedéknek, így a jövő bizonyos szinten a meddőségi centrumok, és a génsebészek kezében van.
